"Elszárad a virág, elhull a fű"(Ésaiás 40:8-29)
Értelmiségi családba született Budapesten, anyai nagyapja Ravasz László református püspök volt. A kommunista hatalomátvétel utáni megtorlások határozták meg gyermekkorát, amit csak a nagyapja leányfalusi nyaralójában töltött önfeledten boldog nyarak tettek elviselhetővé.
Családi javaslatra az ELTE Néprajz szakára jelentkezett, majd a diploma megszerzése után a Néprajzi Múzeumban kezdett dolgozni és ott is maradt egészen nyugdíjazásáig.
Egész életében szenvedélyesen kutatta kedvenc témáját, a népi vallásosságot. Nem a karrier vagy a hírnév motiválta, hanem a kíváncsiság. Mindent tudni akart, mindenre nyitott volt. Utolsó éveiben egyetlen elfoglaltsága a leányfalusi otthoni könyvtár néprajzi tárgyú darabjainak olvasása maradt. A halálos ágya mellett ott feküdt az Ethnográfia legfrisebb példánya, amiből addigra betegsége miatt már csak a címeket tudta elolvasni.
40 évnyi munkájának eredményei tanulmányok, előadások, filmek és kiállítások.
Ugyanilyen szenvedélyesen szerette családját: férjét és három gyermekét is, és ez a szenvedély tette csodálatos házi szakáccsá is.